Wittgenstein, Szász Tamás és mentális állapotaink

Mentális állapotaink Ludwig Wittgenstein és Szász Tamás perspektívájából

Nyelv és gondolat

Wittgenstein, a huszadik század nagy hatású gondolkodója szerint a gondolatok szervesen kapcsolódnak a nyelvhez, ami természeténél fogva szociális termék, tehát nem lehet gondolatokról, és következésképp mentális állapotokról elszigetelten tárgyalni. Szerinte nem beszélhetünk tudatosságról, mely nem kapcsolódik valamilyen módon a környező világhoz, ebből adódóan mentális állapotaink közvetlen viszonyban állnak különösen nyelvi kifejezőeszközeinkkel.

Wittgenstein nem vonta kétségbe, hogy vannak belső megéléseink, melyeket pszichológiai állapotokként kategorizálunk, ám hangsúlyozta, hogy ezek megértését és értelmezését bizonyos kifejezésmódok teszik lehetővé. Leggyakrabban szavakkal és tettekkel fejezzük ki magunkat, ezek a szavak és tettek pedig mindig egy társadalmi kontextuson belül kapnak jelentést.

Nyelvünk az érzelmeket mindig összefüggésbe hozza valamivel vagy valakivel: például a szeretet, gyűlölet, harag, düh tárgya általában egy másik ember, az ámulat rendszerint reakció egy eseményre, míg a szomorúság vagy öröm, ha nem is közvetlen reakció valamire, szintén köthető az időben egy megtörtént vagy várt cselekményhez. Felismerjük az érzelmek szavakban vagy gesztusokban megnyilvánuló jeleit, melyekre szükségünk van ahhoz, hogy a helyzeteket megfelelő módon értelmezzük.

Az érzelmek elhatárolandók olyan fiziológiai reakcióktól, mint az éhség vagy fájdalom, melyeket testünkben érzékelünk. Még ha kapcsolódik is az érzelemhez valamilyen fizikai érzet, nem lehet őket pusztán ezekre visszavezetni. Mind a félelem, szorongás, mind az izgalom, eufória adrenalint szabadít fel a szervezetünkben, tehát egyes pszichológiai állapotokhoz nem mindig rendelhető ugyanaz a biokémiai sajátosság.

Az anyagi világ nyelvi feltételezése

Fentiekből következik, hogy a mentális folyamatokat, beleértve a mentális rendellenességeket a társadalmi kontextusban megnyilvánuló módok alapján értelmezzük. Pszichológiai állapotainkra vonatkozó nyelvi eszközeink feltételeznek egy környező anyagi világot, mellyel az ember folyamatosan érintkezik.

A nem klinikai értelemben vett depressziót is viselkedésminták alapján azonosítjuk: ilyenkor az ember levert, passzív és nehezen felel meg a hétköznapi élet kihívásainak, hajlamos pesszimista világképet kialakítani, tehát azért nevezzük depressziósnak, mert viselkedése eltér az addig megszokott, normális viselkedéstől. Amikor valakit depressziósnak nevezünk, nem az idegrendszerének természetét térképezzük fel, hanem a viselkedési jegyeire utalunk, és ezen jegyek társadalmilag elfogadott értelmezését adjuk. Ebből következik, hogy nem lehet szorongó vagy depressziós agyról vagy elméről beszélni - szorongó vagy depressziós emberekről lehet csak szó, valós társadalmi szituációkban.

A mentális problémák megértése

A magyar származású pszichiáter, Szász Tamás (Thomas Szasz) szerint is a mentális problémákat szükséges szociális szinten megérteni, mert ezek mindig szociális kontextusban jönnek létre, nem az egyéni, elszigetelt elme termékei. Azt állítja, hogy az orvostudomány azért igazi tudomány, mert biológiai jelenségekkel foglalkozik, célja elsősorban az élettani betegségek felfedezése és kezelése. Például a neurológia egy igazi orvosi diszciplína és léteznek valós idegrendszeri betegségek, melyek konkrét hatással vannak a viselkedésre: epilepszia, Parkinsor-kór stb. Ezzel szemben a DSM diagnosztikus kategóriái viselkedési jegyekre, belső megélések leírásaira alapozódnak. Számos esetben szervi problémákat eleve ki kell szűrni ahhoz, hogy a DSM diagnózis megtörténjen, ezért a mentális betegségekkel foglalkozó tudományt szerinte nem lehet komolyan venni. Szerinte egyes emberek életkörülményeik miatt szenvednek, de ez nem jelenti azt, hogy betegek. A szenvedés ugyanolyan eséllyel tesz valakit beteggé, mint az örömben való tobzódás. Elismeri, hogy vannak emberek, akik különös rögeszméket dédelgetnek, de szerinte ez is csak viszonyítás kérdése:

"Amikor imádkozol, te beszélsz Istenhez. Amikor Isten beszél hozzád, skizofrén vagy."