Pszichodráma csoportterápia. Pszichoterápia, traumaterápia, irodalom. x |
Masszázs outlet és más témájú cikkek: Egészséges test, egészséges lélek. Az Ön vállalkozása számára előnyös lehet, ha az oldalára mutató link elhelyezésével szakmai vagy PR-cikket helyez el ezen a honlapon. Írjon: >levél küldése<

2016. március 14., hétfő

Az álomfejtésről

Volt egyszer egy álomfejtő blog... 

A szerzőjének sajátos hangzású neve volt, asszociációkra adott lehetőséget például azzal, hogy a férfinév eléggé hasonlított egy doktornő nevére, akiben a magyar szexuálpszichológia legismertebb szakértőjét tisztelhettük. A hangzások egybeesése lehetett véletlen, de lehetett szándékos is. Annyi azonban tény, hogy az álomfejtő blog szerzője jól titkolta kilétét, kizárólag emailban, üzenőfórumokban tartotta a kapcsolatot ügyfeleivel, hús-vér emberként ismeretlen maradt a közönség számára. Sokak véleménye szerint pénzlehúzó sarlatán volt, ennek részben ellentmond, hogy kapcsolatban állt egy ismert, nagy tekintélyű szociológussal, közös blogjuk is volt. A szociológus egy időben kormánypozíciót is vállalt, széles körben ismert volt, így az ő személyisége részben hitelesítette a különös nevű álomfejtő pszichológus személyiségét is... Aki egy idő után törölte blogját és akkori nevén többet nem tűnt fel az blogszféra közönsége előtt. Törölt blogjának bevezetője így festett:  

Az álomfejtésről


Látunk, hallunk, szagolunk, tapintunk, de a legtöbbször másként emlékszünk. Ráadásul csak nagyon kevésre. Abból, és arra, amit érzékeltünk.

Freud felismerése szerint azonban ezeket az emlékeket nem felejtjük el, csak a legtöbbször „nem jut eszünkbe”. Elraktározott, de legtöbbször felidézhetetlen emlékeinkből épülne a tudattalan, ami (aki) legtöbbször számunkra is érthetetlen módon módosítja eltervezett viselkedésünket. Amikor alszunk, ezek a módosító impulzusok „tisztábban”, nemcsak eltervezett viselkedésünk módosulásaiból kikövetkeztethető módon jelentkeznek álmainkkal.

Freud fékezhetetlen (több-kevesebb sikerrel csak indirektebb, és ezáltal szelídebb, „szublimált” pályára terelhető, de meglehetősen állatias) „ösztönöket” tételez a tudattalanban.

Jung mindannak tárházaként gondolja a tudattalant, amik nem vagyunk, és Freudnál jóval rétegzettebben gondolja el. Az árnyéknak nevezett rétegben például a bestialitás forrását is; de például abban, amit archetipikusnak nevez, emberi lehetőségeink kiteljesedését, a mítoszok (és így mitikus tetteink lehetőségének) forrásvidékét.