Nem, nem, egyáltalán nem küldünk semmilyen energiát! Nem kell a kezünket sem a képernyőre tapasztani, sem kinyitni a csakránkat vagy auránkat. Ilyen módszereket nem alkalmaznak az Aaron Beck Intézet munkatársai. Pszichoterápiás kezelésük csupán annyiban virtuális, hogy nincs egy adott helyhez, rideg rendelőhöz kötve - és egyáltalán nem kell díványra feküdnie annak, aki szorongásaitól, félelmétől szeretne megszabadulni. A virtuális kezelés bárhol megtörténhet, leginkább persze a páciens által már feltérképezett problémás helyszíneken. A terapeuta helybe megy. Házhoz is, ha kell. Leghasznosabbak a terepgyakorlatok: álldigálni egy buszmegállóban, sétálni egy híd felé, sarokba ülni egy étteremben. Ami azelőtt halálos fenyegetésnek tűnt, az egy tapasztalt szakember társaságában megszelídülhet. A beérkező busz nem kelt pánikor, a híd felé közeledve elfelejtünk rettegni az összeomlás lehetőségétől, és az is kiderülhet, hogy a bejárattól nagyon messze, ráadásul az ajtónak háttal ülve sem ér minket bántódás a belvárosi étteremben. Aztán pedig irány a Műcsarnok vagy a Szépművészeti, az OSZK vagy egy új könyvesbolt, lehet kiállítás, koncert, könyvbemutató, előadásra kerülhet akár A három narancs szerelmese vagy szóba jöhet némi színpadi thriller (pszichodráma, hihi) - nincs már rettegés és elmarad a balítélet.
Az Aaron Beck Intézet munkatársai névadójuk gyógyítási módszerét alkalmazzák, a kognitív viselkedésterápiát. Hálás és gyógyult pánikbetegek maradnak mögöttük tömött sorokban: harsányan integetnek az agorafóbiájukkal, lengetik a szélben a tüneteiket. Megannyi boldog Jodie Foster és Kim Basinger.
Pszichodráma csoportterápia. Pszichoterápia, traumaterápia, irodalom.
x |
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés