Kognitív pszichológia

Egyik olvasónk leveléből tudjuk, hogy olykor olyanok is vállalkoznak pszichodráma csoportok vezetésére, akiknek nincs megfelelő szakképzettségük és ismereteik is hiányosak. A levél tanúsága szerint az egyik páciens megkérdezte a csoportterápia vezetőjétől, hogy voltaképp mi is az a kognitív pszichológia, ám a terapeuta zavaros választ adott, maga is zavarban volt, mint a felelésre felszólított készületlen diák. Nos, az eset jó alkalom arra, hogy tisztázzuk

mi is az a kognitív pszichológia?

A kognitív pszichológia nem más, mint a kísérleti (ha tetszik: az alternatív) lélektan egyik vezető irányzata a huszadik század második felében. Az emberi megismerés (pontosabban a megismerési folyamat)  vizsgálatát állította a kísérletezés előterébe, a belső modellek, a reprezentációk kialakulásának és irányító szerepének törvényeivel. Fő ku­ta­tási témái a fiziológiai pszichológiai alapfogalmain - észlelés, megfigyelés, felidézés, megértés, gondolkodás - mellett a nyelv és a gondolkodás révén hozott (azaz nem ösztönös) döntés vizs­gálata. A kognitív pszichológia meves képviselői D. Broadbent, G. Miller, U. Neisser, G. Sperling, M. Posner, R. Shepard.

A kognitív pszichológiai fő kutatási módszere a válaszidők és a hibázások elem­zése pontosan ellenőrzött kísérleti helyzetekben, mely ma kiegészül az agyműködés által kiváltott elektromos válaszok és az agyi képalkotó módszerek használatával, továbbá az agysérült betegek teljesítményzavarainak értelmezésével. A megismerés szakaszait egy közös folyamat részeiként kezeli az információfeldolgozási fel­fogás, mely szerint a külvilágból érkező ingerek egyre elvontabb le­ké­pe­zé­seket hoznak létre fejünkben, a szenzorostól az egészen elvontig, különböző időbeli és szerveződésű tárak keretében értelmezve. A perceptuális ciklus fo­gal­mát előtérbe állító, pragmatikusabb felfogások a reprezentációkat kétirányú információfeldolgozás kompromisszumaként fogják fel: a leképezést az el­vá­rások, sémák is befolyásolják. A kognitív pszichológia a fejlődés vizsgálatában egyebek mellett a korai gyermekkorban megfigyelhető magasan szervezett tudástartamokat emeli ki.