Ugyanilyen fontos a saját élet, a saját út (ahogy a filozófusok mondják: az önvaló) megtalálása. Öntudatlanul is azt keressük a világban, ami bennünket egyedivé, különlegessé tesz, ami környezetünktől megkülönböztet. Még a szürke, beolvadni, láthatatlanul élni szándékozó emberek is valójában azt szeretnék, ha a rájuk irányuló figyelem kiemelné őket az egyformaságból és ezzel megerősíteni önazonosságukat. Ennek a lehetőségét akarva-akaratlanul kutatva, keressük a saját utunkat, miközben gyakran másokéit követjük vagy utánozzuk: szüleink, rokonaink mintáit követjük - de csak azért, hogy a követés közben a saját énünkre rábukkanjunk az igenlések és tagadások sűrű labirintusában.
Éppen ezért van döntő jelentősége, milyenek a kapcsolataink, kikkel élünk egy családban, egy háztartásban, s hogy rokonaink, diáktársaink, munkatársaink, szomszédaink közül kikkel tartunk szoros, és kikkel lazább kapcsolatot.
Mutasd meg a kapcsolati hálódat - és megmondom, ki vagy.
Azaz: önmeghatározásunk, identitásunk kulcsa másoknál keresendő. Mivel önvalónk a másokkal való viszonyunkban nyilvánul meg, azért az, hogy milyenek vagyunk, nem egy magányos sötét szobába zárva derül ki rólunk, hanem a közösségben, viszonyaink bonyolult függvényében.
A teljes kapcsolatrendszerünket feltérképezni és elemezni roppant bonyolult és igen hosszan tartó folyamat, a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen. Ám arra van egy kiváló módszer, hogy mindezt modellezzük. És ez a pszichodráma, amely a meghatározás szerint olyan élmény- és akcióközpontú személyiségfejlesztő módszer, amely hatékonyan segít abban, hogy megismerjük belsőbb motivációinkat, hogy felismerjük a csapdahelyzeteket, s hogy megtudjuk, végül is milyenek vagyunk.
A pszichodráma "kis helyen" sűríti össze a nagyvilágban szétterjedő kapcsolati rendszerünket, hogy révén - mint cseppben a tengert - ismerhessük meg világban-létünk és önvalónk rejtett összefüggéseit. A megismerés és felismerés a pszichodráma keretében nem csupán azért sokkal könnyebb, mint a külső világban, mert a nem kell szinte végtelenül sok kapcsolódási lehetőséget végigvizsgálnunk, hanem azért is, mert a közösen végzet vizsgálatban minden részvevő motivált (érdekelt), s mert a folyamat hozzáértő szakember (a terapeuta) segítségével egy olyan "védett helyen" történik, amelyben biztonságban érezhetjük magunkat és amelyben nem kell tartanunk valamiféle lelepleződéstől vagy attól, hogy személyiségünk feltárásával bárkit is megbotránkoztatunk vagy bárki rosszallását kiváltjuk. A pszichodráma szerepjáték, ezért elvonatkoztat saját magunktól - ugyanakkor ebben a szerepjátékban magunkat játsszuk, s ezen a réven azonossá is tesz magunkkal. Így kerül a világban-létünk és az ön-valónk harmonikus és termékeny egyensúlyba.
Dr. Kállay O. Béla
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése