Tsúszó Sándor és a pszichodráma

Kevesen tudnak a magyar avantgárd jeles alkotójának, Tsúszó Sándornak a pszichodráma területét érintő munkásságáról. Mint azt korábban Balla D. Károly költő, majd a terapeutának is kitűnő Kállay O. Béla kutatásaiból tudjuk, Tsúszó Sándor 1929-ben hét hónapot Ungváron töltött. Ide Párizsból érkezett, ahol nem csupán a modern művészet szabad levegőjével szívta tele magát, hanem közelebbről is megismerkedett a progresszív pszichológiai irányzatokkal, így a pszichoanalízissel és a kognitív pszichológiával is. Mint ismeretes, a pszichodráma atyja, Jacob Levy Moreno az avantgárd művészetben, annak spontaneitásában az emberi pszichét felszabadító eszközt ismerte fel, s az általa teremtett csoport-terápiás módszer alapelveit még a huszas évek elején-derekán közzétette Európában (majd 1925-ben az Egyesült Államokba emigrált és ott továbbfejlesztette a szociometria, csoportpszichoterápia, pszichodráma módszerét.)

Tsúszó megismerkedett ezekkel a tanokkal és a Morenoéval ellentétes irányban gondolkodva jutott el egy új irodalmi műfaj megteremtésének a gondolatához. Tsúszó nem az avantgárd művészetben látta meg a pszichoterápiába beemelhető elemeket, hanem a  pszichoterápiás metodológiát gondolta az irodalomba átemelhetőnek, ott hasznosíthatónak.

Ezt a koncepciót azonban a párizsi élet forgatagában nem volt ideje végiggondolni, ám a sokkal csendesebb Kárpátalján töltött hónapjai ezt lehetővé tették. Az említett kutatók publikációiból tudjuk, hogy Tsúszó gyakorta elhagyta még az ungvári társasági életet is, korábban egy autókölcsönző becses darabjaként ismert Fordjába ült, felhajtott az Ung völgyének csendesebb vidékeire, leparkolt kocsijával valahol az erdőszélen vagy egy rét közepén - és papírra vetette az irodalmi pszichodráma - mint műfaj - létrehozására irányuló szándékát, illetve az elképzelt műfaj mibenlétének a téziseit

Az elméleti okfejtésnél tovább azonban nem jutott. Még abban az évben elhagyta Ungvárt (és feleségét), Pozsonyba költözött, ahol folytatta nyughatatlan, viharos, bohém életét. Ámulva olvasta Moreno friss munkáit,  az 1934-ben a "Who shall survive?" c. kötetben megjelent nagy összefoglalóját - de ő maga már nem hagyott időt arra magának, hogy saját projektumát kidolgozza és gyakorlati művekben testesítse meg.

Erre 80 évvel később a Tsúszó-életmű már említett kutatója tett kísérletet abszurd pszichodrámáival.

Így született a pszichodráma - Jakob Levi Moreno

 Epizódok a pszichodráma keletkezésének történetéből

A pszichodráma megalapítója, Jakob Levi Moreno Bukarestben (Románia) született szefárd zsidó család legidősebb fiaként 1889. május 15-én.

A megbízható életrajzi források szerint négy és fél éves korában a kis Jacob kitalálta, hogy társaival istenest és angyalost fognak játszani. A házban összeszedték a székeket, egymáshoz erősítették őket - ez volt a Mennyország.  Az istent alakító Jacobnak fel kellett másznia a Mennyország tetejére, kis társai pedig  körbe-körbe szaladgáltak a széktorony körül, és karjukkal csapkodva (mintha szárnyak lennének) kérték Jacobot, hogy ő is repüljön Velük. Jacob el is rugaszkodott a magasból. Persze lezuhant, ráadásul a karja is eltört..

A pszeudovalóság és az óhajszublimáció

A pszichodráma későbbi atyja ezt utólag így értelmezte: Ha a zord valóság nem ad alkalmat annak  megtapasztalására, amit az emberi szellem el tud képzelni, akkor nem a szív óhajának kell meghajolnia a valóság előtt, hanem éppen fordítva: a valóságot kell hozzáigazítani vágyainkhoz. Ez vezetett oda, hogy elméletének egyik sarkalatos pontjává vált a pszeudorealitás elvének a felismerése. Eszerint a pszeudovalóság (mintha-realitás) az a (szubjektívként létező, de objektívnak érzékelt) világ, amely megadja az óhajok teljesítésének a lehetőségét azáltal, hogy ezen óhajok a teljesülés érdekében átlényegülnek. (Átlényegítés = szublimáció = valamely - ez esetben teljesíthetetlen - vágy átvitele, átlényegítése teljesíthető óhajjá. A pszichoanalízisben szokásos értelmezését lásd a cikk alatt).

Moreno még zsenge korában kezdte tanulmányozni a Bibliát, valamint a keresztény és zsidó vallásos irodalmat, beleértve a zsidók misztikus hagyományát, a Kabbalát. Nagy hatással voltak rá az egzisztencialisták és más szubjektív-idealista filozófiai felfogások képviselői, például  Kierkegaard és  Bergson, a misztikus elméleteiről ismert Swedenborg, az írók közül pedig a költőfejedelem Goethe és a nagy orosz klasszikusok közül Tolsztoj és Dosztojevszkij. Írásaikban nem a lassúdan hömpölygő történet, még csak nem is a széles társadalmi tabló ragadta meg, hanem az emberi érzékelés aprólékos leírásai, illetve ezen érzékelésnek és a valóságnak bonyolult kölcsönviszonya.

Azt a felismerését azonban, hogy a spontaneitásnak és a kreativitásnak meghatározó a szerepe a személyiség fejlődésében, nem könyvekből merítette, hanem - állítólag - azokból a tapasztalatokból, amelyekre játék, játszás közben tett szert akkor, amikor - ugyancsak állítólag - 1908 körül előszeretettel töltötte az idejét bécsi parkokban, ahol is mesélt a köréje gyülemlő gyerekeknek, illetve mindenféléket játszott is velük - leginkább afféle szerepjátékokat, mint amilyen az istenesdi és az angyalosdi volt pici korában. Felnőttként azonban a számára is önfeledt játékon túl módja nyílott arra is, hogy megállapítsa: az imporvizációs játékok jelentősen megnövelik a játékban részt vevők a kognitív képességeit, növeli gondolati és érzelmi mobilitásukat és befogadó képességüket.

Ekkor Moreno fejében lényegében már alighanem összeállt a pszichodráma mint személyiségfejlesztő lehetőség. A kidolgozásig és gyakorlatig, sőt, a "néven nevezésig" azonban még hosszú út vezetett.

A források beszámolnak arról, hogy a bécsi orvosi egyetem sikeres elvégzése után Moreno az intézet pszichiátriai klinikáján segédkezett, de nem értett egyet azzal a felfogással, amely az ott dolgozók körében uralkodott. A rutinfeladatok alól kibújva sokkal szívesebben szervezett rendhagyó terápiákat, így például örömlányok számára szervezett önsegítő csoportban munkálkodott.


Az életrajzi írások szerint itt Moreno 1912-ben itt, a Bécsi Egyetem Pszichiátriai Klinikáján,találkozott személyesen Dr. Freuddal, aki épp befejezte egy telepatikus álom elemzését. Miközben a diákok kifelé tartottak, a Mester megkérdezte, hogy Moreno mivel foglalkozik. „Nos, Dr. Freud, én ott folytatom, ahol Ön befejezi. Ön az irodája mesterséges díszletei között találkozik a pácienseivel, én az utcán és otthonaikban, természetes környezetükben. Ön elemzi az álmaikat, én megpróbálok bátorságot önteni beléjük, hogy ismét álmodni tudjanak. Megtanítom őket, Istent játszani”

Nagy lépésnek számított a Rögtönzés Színházának a megalakítása. Ennek keretében már megjelent az akció és az  interakció, lévén ez a metódus a nézőket is bevonta a színpadon játszódó történésekbe, ezáltal váltak az amúgy passzivitásra ítélt szemlélők az előadás kreatív aktoraivá. Amit ma pszichodrámaként definiálunk, lényegében itt, ebben a műhelyben született.

New York, New York

1925-ben Jakob Levi Moreno - mintha előre sejtené a harmincas években fejüket felütő társadalmi tendenciákat - elhagyja Ausztriát és New Yorkba költözik. Börtönpszichiáter lesz, majd megnyitja Beacon Hill Szanatórium elnevezésű pszichoterápiás magánkórházát, ahol önálló pszichodráma színpadot alakít ki, és itt kezdi meg a pszichodráma oktatását.

Az itt töltött időszak során a pszichoterápiás újítások és a szakmát megújító eklekticizmus fontos katalizátorává vált. Számos terápiás újítást támogatott, különös azokat, amelyek valamilyen módon az alkotóművészeteket használták fel kezelési eszközként.

1974-ben bekövetkezett haláláig aktív tudományos és gyógyító-terapeuta tevékenységet folytatott. Oktatott, szervezett, írt és publikált, nemzetközi konferenciákon szerepelt előadóként és résztvevőként. Maga-választotta sírfeliratán ez olvasható: „Az ember, aki örömet és nevetést hozott a pszichiátriába.”

*

szublimáció: pszichoanalitikus fogalom, amelyben egy szexuális impulzus vagy annak energiája úgy változtatja meg irányát, hogy egy társadalmilag elfogadott, nem szexuális jellegű cselekvéshez vezet. A fogalmat valamely primitív mozgató ok magasabb célokká történő átalakulásának általános kifejezéseként is alkalmazzák