Tsúszó Sándor és a pszichodráma

Kevesen tudnak a magyar avantgárd jeles alkotójának, Tsúszó Sándornak a pszichodráma területét érintő munkásságáról. Mint azt korábban Balla D. Károly költő, majd a terapeutának is kitűnő Kállay O. Béla kutatásaiból tudjuk, Tsúszó Sándor 1929-ben hét hónapot Ungváron töltött. Ide Párizsból érkezett, ahol nem csupán a modern művészet szabad levegőjével szívta tele magát, hanem közelebbről is megismerkedett a progresszív pszichológiai irányzatokkal, így a pszichoanalízissel és a kognitív pszichológiával is. Mint ismeretes, a pszichodráma atyja, Jacob Levy Moreno az avantgárd művészetben, annak spontaneitásában az emberi pszichét felszabadító eszközt ismerte fel, s az általa teremtett csoport-terápiás módszer alapelveit még a huszas évek elején-derekán közzétette Európában (majd 1925-ben az Egyesült Államokba emigrált és ott továbbfejlesztette a szociometria, csoportpszichoterápia, pszichodráma módszerét.)

Tsúszó megismerkedett ezekkel a tanokkal és a Morenoéval ellentétes irányban gondolkodva jutott el egy új irodalmi műfaj megteremtésének a gondolatához. Tsúszó nem az avantgárd művészetben látta meg a pszichoterápiába beemelhető elemeket, hanem a  pszichoterápiás metodológiát gondolta az irodalomba átemelhetőnek, ott hasznosíthatónak.

Ezt a koncepciót azonban a párizsi élet forgatagában nem volt ideje végiggondolni, ám a sokkal csendesebb Kárpátalján töltött hónapjai ezt lehetővé tették. Az említett kutatók publikációiból tudjuk, hogy Tsúszó gyakorta elhagyta még az ungvári társasági életet is, korábban egy autókölcsönző becses darabjaként ismert Fordjába ült, felhajtott az Ung völgyének csendesebb vidékeire, leparkolt kocsijával valahol az erdőszélen vagy egy rét közepén - és papírra vetette az irodalmi pszichodráma - mint műfaj - létrehozására irányuló szándékát, illetve az elképzelt műfaj mibenlétének a téziseit

Az elméleti okfejtésnél tovább azonban nem jutott. Még abban az évben elhagyta Ungvárt (és feleségét), Pozsonyba költözött, ahol folytatta nyughatatlan, viharos, bohém életét. Ámulva olvasta Moreno friss munkáit,  az 1934-ben a "Who shall survive?" c. kötetben megjelent nagy összefoglalóját - de ő maga már nem hagyott időt arra magának, hogy saját projektumát kidolgozza és gyakorlati művekben testesítse meg.

Erre 80 évvel később a Tsúszó-életmű már említett kutatója tett kísérletet abszurd pszichodrámáival.