Pszichodráma csoportterápia. Pszichoterápia, traumaterápia, irodalom. x |
Ez a webhely a pszichodráma csoportok indulása és az irodalmi pszichoodráma-terápia keresőkifejezésekkel az első Google-oldalon szerepel. ÖN IS ÍGY TALÁLT RÁ! Az Ön terápiás vállalkozása számára előnyös lehet, ha itt hirdeti meg az aktuális pszichodráma-csoportok indulását. A saját honlapjukra mutató link növelheti oldaluk látogatottságát. Szakmai cikkek publikálásra is van lehetőség. Témáink között újabban a kognitív pánik elmélete és a viselkedésterápia is szerepel. Írjon: >levél küldése<

2016. március 14., hétfő

Az álomfejtésről

Volt egyszer egy álomfejtő blog... 

A szerzőjének sajátos hangzású neve volt, asszociációkra adott lehetőséget például azzal, hogy a férfinév eléggé hasonlított egy doktornő nevére, akiben a magyar szexuálpszichológia legismertebb szakértőjét tisztelhettük. A hangzások egybeesése lehetett véletlen, de lehetett szándékos is. Annyi azonban tény, hogy az álomfejtő blog szerzője jól titkolta kilétét, kizárólag emailban, üzenőfórumokban tartotta a kapcsolatot ügyfeleivel, hús-vér emberként ismeretlen maradt a közönség számára. Sokak véleménye szerint pénzlehúzó sarlatán volt, ennek részben ellentmond, hogy kapcsolatban állt egy ismert, nagy tekintélyű szociológussal, közös blogjuk is volt. A szociológus egy időben kormánypozíciót is vállalt, széles körben ismert volt, így az ő személyisége részben hitelesítette a különös nevű álomfejtő pszichológus személyiségét is... Aki egy idő után törölte blogját és akkori nevén többet nem tűnt fel az blogszféra közönsége előtt. Törölt blogjának bevezetője így festett:  

Az álomfejtésről


Látunk, hallunk, szagolunk, tapintunk, de a legtöbbször másként emlékszünk. Ráadásul csak nagyon kevésre. Abból, és arra, amit érzékeltünk.

Freud felismerése szerint azonban ezeket az emlékeket nem felejtjük el, csak a legtöbbször „nem jut eszünkbe”. Elraktározott, de legtöbbször felidézhetetlen emlékeinkből épülne a tudattalan, ami (aki) legtöbbször számunkra is érthetetlen módon módosítja eltervezett viselkedésünket. Amikor alszunk, ezek a módosító impulzusok „tisztábban”, nemcsak eltervezett viselkedésünk módosulásaiból kikövetkeztethető módon jelentkeznek álmainkkal.

Freud fékezhetetlen (több-kevesebb sikerrel csak indirektebb, és ezáltal szelídebb, „szublimált” pályára terelhető, de meglehetősen állatias) „ösztönöket” tételez a tudattalanban.

Jung mindannak tárházaként gondolja a tudattalant, amik nem vagyunk, és Freudnál jóval rétegzettebben gondolja el. Az árnyéknak nevezett rétegben például a bestialitás forrását is; de például abban, amit archetipikusnak nevez, emberi lehetőségeink kiteljesedését, a mítoszok (és így mitikus tetteink lehetőségének) forrásvidékét.


A blogra és emailen érkezett álmok értelmezése során - tapasztalataim mellett – főként kettőjük műveire (és az azóta megjelent ezzel kapcsolatos irodalom általam ismert részére) támaszkodom. (Álmokat a fenti link alatt található Fórumra, vagy a x.x.x.x.x.x.x.x címre várok.)

Most épp úgy vélem (de az Önöktől kapott gazdag álomanyag elgondolásaimat szinte folyamatosan módosítja, reményeim szerint pontosítja) hogy a tudattalanunk – szinte csak kontrollálatlanul strukturálódó - érzésekből, a tudatosunk – szinte csak főként tudatosan strukturálni igyekezett – gondolatokból áll.

Az világos, hogy a gondolatok – kisebb-nagyobb mértékben - érzelemtelítettek. Az is világos, hogy a gondolatok tudattalan strukturálódása egyrészt az érzelmi telítettség, másrészt az érzelem minősége alapján történik.

Az a kérdéses, hogy hogyan, mi alapján történik, amikor nem így, hanem tudatosan történik!

Persze logikusan, a logika alapján történi – ez a standard, és valószínűleg igaz válasz!

De mi a logika? Mi az, hogy logikus?

Mindinkább azt kezdem gyanítani, hogy csak („üres”) hagyomány. Hogy tehát nem véletlenül vannak (egymástól meglehetősen radikális módon eltérő) logikai, és matematikai iskolák. Egyre biztosabb vagyok abban, nincs olyan „metarendszer”, ami ezek között igazságot szolgáltathatna, ami alapján dönthetnénk köztük.

Azt gondolom most, hogy a matematikai és logikai rendszerek az alkalmazkodás különböző módjainak a lehetséges „képei”.

Hogy mely „képekből” lett „hagyomány”, az két dolgon múlt, és múlik 1/ az alkalmazkodás adott módjának és 2/ az adott alkalmazkodási mód bevezetőjének (a bevezetett alkalmazkodási módtól is, de csak is!) függő sikerességétől.
A siker biztos, és mérhető, az igazság a sikerek között bujkálva nő. Nő és csökken, csökken és nő – miközben, és időnként, de csak időnként tisztul. Még gyakrabban ellenkezőleg! "Tisztátalanná" válik.


A kettő anyagcseréjét és főként relatív összhangját és összehangolódását, (főként) kettőjük határterülete (a felszínen általában nyugodtan kavargó, de mélybe, az érzelmek közé örvénylő, érzelem teli képekből álló emlékeink és fantáziáink) a tudat-előzetes biztosítja. Szinte szüntelenül, ám az álom szakaszokban messze a legintenzívebben.

A napközben kósza ötletekként (álmainkban történetekké rendezett képekként) a tudatoshoz nem illeszkedő (tudatos és tudattalan) emlékezetstruktúra elemi „préselődnek” ilyenkor - a tudatos számára elérhető, a struktúrának megfelelő képekként - a tudatos számára is hozzáférhető tudat-előzetesbe.

Ezáltal módosulhatnak gondolataink, de enyhülhet a struktúrára nehezedő nyomás is, és a struktúrában is (talán ennek megfelelően, talán ettől függetlenül) talán átrendeződés/módosulás történhet.

Álmok állatszereplőkkel: Az eddigi álomértelmezések során számomra kitüntetetten érdekesekké válta azok az álmok, amelyben állatok szerepelnek. Ha valaki ilyen álommal ajándékoz meg, kérem, lehetőleg az előző link alatt, vagy a fenti emailen tegye.

Képek kifaragva és megfestve: Az álomértelmezés során, olykor csak saját emlékezetemből festmények és szobrok emlékei bukkannak elő. Ezekkel külön bejegyzés alatt, az apropójukat adó álomtól elválasztva foglalkozom. (Néha.) Mítoszok sűrítményei olykor, mítoszok lehetséges forrásai. Talán valamivel gyakrabban. Meglehet archetipikusak.

Az álomértelmezések során szinte folyamatosan változó, túlnyomórészt pszichológiainak nevezhető szempontok alapján olykor értelmesnek tűnik átgondolni a látottakat.

A vallásos vonatkozású álmok, amiként a képzőművészetnek lehetnek pszichológiainak is nevezhető vonatkozásai, úgy a vallásoknak  nem csupán vannak pszichológiai vonatkozásai, de Jung azt sem zárja ki, sőt egyenesen azt valószínűsíti, hogy pszichológiai jelenségeknek, és így az álmoknak is vannak olyan vonatkozásai, amelyek nem tárgyalhatóak kielégítő módon a pszichológia mára hagyományossá váló keretei között. Ezekről a vonatkozásokról a pszichológia semmit sem mond, a vallás valamit. A semminél többet. Ez, és a Jung iránti tisztelet az oka, hogy ezeket az álmokat is külön igyekszem kezelni.

Kérem, hogy az álmoknak készült felületre lehetőség szerint csak álmokat küldjenek. Egyéb megjegyzéseiket, így az álmok értelmezésére vonatkozó megjegyzéseiket, esetleges kérdéseiket az erről a linkről megnyíló fórum felületére várom.
____________________________

Ajánlók:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése