Pszichodráma csoportterápia. Pszichoterápia, traumaterápia, irodalom. x |
Masszázs outlet és más témájú cikkek: Egészséges test, egészséges lélek. Az Ön vállalkozása számára előnyös lehet, ha az oldalára mutató link elhelyezésével szakmai vagy PR-cikket helyez el ezen a honlapon. Írjon: >levél küldése<

2014. október 21., kedd

Boldizsár Ildikó új mesegyűjteménye

A szerző évek óta foglalkozik művészetterápiával, meseterápiával. Az egyszerre néprajzi és irodalmi műfaj pszichoterápiás eszköz lett a kezében és eredményesen kezel vele különböző pszichés panaszokat, így a depresszióra való hajlamot, pánikbetegséget, személyiség- és viselkedészavarokat.

Mesék boldog öregekről

Válogatta, szerkesztette: Boldizsár Ildikó
Mi kell a boldog öregséghez? Ezt a kérdést tette fel a kötet szerkesztője, amikor gyűjteni kezdte az idős emberekről szóló meséket. Boldizsár Ildikó meggyőződése, hogy a mesék minden élethelyzetben és életkorban képesek új tapasztalatokkal gazdagítani bennünket, s ez fokozottan igaz az öregkor meséire. Ha az ember idejében elgondolja, milyennek szeretné látni magát élete utolsó harmadában, lehetőséget teremt arra, hogy ehhez az elképzeléshez igazítsa napjait. Az öregkorra ugyanis éppúgy fel kell készülni, mint a felnőtté válásra, vagy az anyaságra és az apaságra. A kötet meséi úgy segíthetik ezt a „felkészülést”, hogy a történetekben szereplő apókák és anyókák követendő példát nyújtanak a mindennapok átrendezésére, a világhoz való viszony megváltoztatására. A boldog öregek tényként fogadják el az idő múlását, és felismerik a benne rejlő lehetőségeket. Megváltozik a fontossági sorrend életükben, és képessé válnak az előítéletektől és önbecsapásoktól mentes létezésre. Ráadásul életörömöt és leleményességet is lehet tanulni tőlük, hiszen tapasztalataik rendezgetése, szintetizálása közben sok olyan dolgot fedeznek fel, amire a fiatalabbaknak még nincs látásuk.

A Mesék-sorozat záró kötetét az idős embereken túl azoknak ajánljuk, akik boldog öregségre vágynak, és kíváncsiak rá, hogyan alakítható át az életük ennek érdekében. És persze azoknak, akik szeretnének maguk körül minél több boldog öreget látni, hiszen a hozzátartozókon is múlik, hogy milyen minőségben éljük át az élet délutánját.

Megjelenés: 2014. 10. 9.
Oldalszám: 296 oldal
Méret: 123 x 184 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 2990 Ft
ISBN: 978 963 1427 76 9


Boldizsár Ildikó

1963-ban született Dunaújvárosban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem esztétika–magyar–népművelés szakán végzett 1986-ban.

Az egyetem után hét évig szerkesztőként dolgozott az Országos Széchényi Könyvtár Új Könyvek Szerkesztőségében. 1993–1996 között a Pesti Szalon Könyvkiadóban volt felelős szerkesztő. 1999–2003 között a Nemzeti Tankönyvkiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségét vezette főszerkesztőként, majd 2008 januárjáig a Magvető Kiadóban volt főszerkesztő. Jelenleg művészetterapeutaként dolgozik.
1987 és 1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében volt mesekutató ösztöndíjas, a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsától 1999-ben kapta meg a néprajztudomány kandidátusa címet.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Mesék férfiakról – nőknek (2007), Mesék nőkről – férfiaknak (2007), Mesék anyákról (2008), Mesék apákról (2008), Mesék életről, halálról és újjászületésről (2009), Meseterápia (2010), Mesék testvérekről (2012), Mesekalauz úton lévőknek - Életfordulók meséi (2013), Mesék boldog öregekről (2014)

Díjai
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1991), Az Év Könyve Artisjus-díj (1992), Az Év Gyerekkönyve IBBY-díj (1998, 2005), Fitz József-díj (2002), Aranyalma-díj (2003), József Attila-díj (2006)

2014. október 7., kedd

A szorongás

Kedves Spinoza-barát!

Talán még emlékszik rá, hogy Popper Péter nevének életben
tartására esszé-pályázatot írtunk ki ’Szorongásaink’ témában.
A pályázatra közel 200-an jelentkeztek. Az eredményhirdetés
október 19-én, a Poppera c. zenés játék bemutatóján lesz. 

A Poppera c. zenés játék a régebbi Guru c. darabnak a kibővített,
felújított változata. A darabban a Fiú és a Lány előadják a
boldogságuk útjában álló problémáikat (kötődni nem tudás,
konfliktuskerülés, homoszexualitás, egészségmánia, stb.) és
a Professzor humorral és zenével keresi a megoldást.
Vajon megtalálja? 

Szereplők:
Professzor: Hábetler András
A Lány: Bucsi Panni
A Fiú: Merán Bálint

Az bemutató október 19-én, vasárnap 19 órakor lesz.
Jegyár: 3000,-

Szórakoztatásként mellékeljük az esszé-pályázat összefoglalását.
E rövid összefoglalóból némi képet kaphat arról, hogy szorongás
témában mi jár a pályázók fejében és mik az ezzel kapcsolatos,
leggyakrabban felbukkanó kérdések. 

Íme az összefoglaló:

Poppera
Popper Péter tiszteletére és nevének életben tartására esszé-pályázatot
írtunk ki Péter 80. születésnapján ’Szorongásaink’ témában. A pályázatra
egyaránt jelentkezhettek szakemberek és laikusok saját élményeikkel.
Az eredményhirdetését összekötjük a Poppera c. zenés játékunk bemutatójával
(bemutató: 2014 október 19.19 óra),  amely zenés játék a szorongásra is
bőven kitér. A Poppera c. zenés játékra a pályázat minden résztvevőjét meghívjuk.


A téma hű de nagyon él!
Meglepően sok, közel 200 pályázatot kaptunk szerte a nagyvilágból: Dublintól,
Erdélyen, Ócsán, Ózdon keresztül egészen Budapestig. Olyan eldugott helyekről
is pályáztak, amely helységek nevét soha nem hallottuk. A zömmel laikus pályázók
foglalkozása egészen szerteágazó: kamionsofőrtől a professzorig szinte minden,
és ezen belül meglepő a menedzserek és a diákok magas száma. A szakemberek
aránya cca 15 %. Érdekes volt olvasni a szakemberek vallomásait saját
szorongásaikról is. Amint az várható, a pályázók döntő többségük nő, de a
férfiak is aktivak a szorongás-témában.


Főhajtás Poppernek
Meglepő, hogy a pályázók mennyire örültek magának a pályázatnak. Örültek,
hogy Popper Péterrel, akinek könyveit közben ronggyá olvassák, ismét kapcsolatba
kerültek, és a pályázatot sokan úgy fogták fel, mint tiszteletadás, főhajtás
Popper Péter előtt. Sokan és sokat idéztek tőle. Egyúttal a lélekelemzésben
jártas József Attila előtt is sokan fejet hajtottak. Többen kimondottan hálásak
voltak a pályázati lehetőségért. Szemmel láthatóan a pályázóknak igényük volt arra,
hogy a témával foglalkozhassanak. Sokan váratlanul nagyon megnyíltak a pályázatokban.


A beérkezett pályázatból csak 127-et dolgoztunk fel. A többit formai okokból
hagytuk ki: későn érkeztek, a megjelölt terjedelmet figyelmen kívül hagyták,
verseket, rajzokat, hosszú novellákat küldtek be. Az értékelt pályázatok tükröt
mutat arról, hogy szorongás témában mi minden jár a fejünkben.
A négy leggyakrabban felbukkanó kérdés:
- Normális-e a szorongás vagy sem?
- Vajon ősidők óta szorong-e az ember vagy ez valami új jelenség?
- Mi a szorongásunk oka?
- Mit tehetünk a szorongásunk ellen?


A majom is szorong?
Sokakat feszítő kérdés: normális-e, hogy szorongunk. Vajon a szorongás az
embernek mindig- volt állapota-e, avagy pedig a civilizáció során szerzett
’képességünk’? A legtöbben úgy gondolják, hogy a szorongás az ember
sajátja, az ember mindig is szorongott, de minden korban más volt a
szorongás tárgya. Másért szorongott az ősember, és másért a 21. század
menedzsere. A szorongás hozzátartozik a létezésünkhöz – vélik sokan – de
érdekes módón mindenki saját változatban szorong. A szorongás bizonyos
mértékig normális és reális, de egy határ fölött neurotikus szorongásról
beszélhetünk. Vajon hol ez a határ? Kérdezik sokan. Sokan tették fel az
alábbi kérdéseket (amelyek megválaszolását szakemberekre bízzuk):

A szorongás vajon genetikai ügy vagy környezet hatására alakult ki?
Vajon a majom is szorong?
Többet szorongunk-e manapság mint régen?
Igaz-e, hogy a magyar nép tipikusan szorongó nép?

(Magyarország = Szorongisztán?
Arthur Koestler: ’magyarnak lenni: kollektiv neurózis’).


Miért szorongunk? S a szorongásnak vajon van-e haszna?
A legtöbbet firtatott kérdés: szorongásainknak mi az oka?
Íme a tíz leggyakrabban említett ok
(az említés gyakoriságának sorrendjében)
- szeretet- hiány
- kötődés-hiány
- kötődéstől való félelem
- magány
- halálfélelem
- elszigeteltség érzése
- veszteségtől való félelem
- megfelelési kényszer
- képtelenség a kapcsolatteremtésre
- spirituális tér elvesztése (istenhit, fenséges érzések hiánya)
- lelkileg otthontalanok vagyunk
(a lelki otthontalanságot szépen jellemzi az az egyik pályázónak a megjegyzése,
hogy József Attila szavait, miszerint ’ Ahol én fekszem, az az ágyad!’ ma már
nem merjük-akarjuk –tudjuk egymásnak mondani.)


A szorongás ugyan kellemetlen, de van némi haszna. Többen idézik Popper
mondását, miszerint ’a szorongás a test tapintatos jelzése’. Jelzi, hogy
valami nincs rendben. Ilyen értelemben a test okosabb, mint a lélek
További haszon, hogy a szorongás folytán közelebb kerülünk magunkhoz, jobban
megismerjük magunkat - vallják többen a pályázók közül.


A szorongás ellenszere
Kinek mi! Mindenkinek más, mégis van néhány általános szabály.
A pályázók a következő receptet adták (az említés gyakoriságának sorrendjében):
- szeretet, vagy legalább társas kapcsolat
- az összetartozás érzésének megszerzése
- a kitárulkozás gyógyító ereje
- sok mozgás
- sok nevetés
- istenhit
- önismeret
- a lélek folyamatos karbantartása


Szép az egyik pályázó azon mondata, hogy ’ a zenéhez nyúlok és pajzsként magamra
terítem.’ S hasznos az a többek által említett Popper-idézet is, miszerint ’ ami
elől rohanunk, afelé megyünk’. Igen csak hasznos ezt a Popper-mondást szemünk
előtt tartani.

Jó volt olvasni – jó volt pályázni
Jó volt olvasnunk ezt a regiment pályázatot. A pályázóknak pedig egyértelműen
és bevallottan jól esett érzéseiket, gondolataikat, vallomásaikat hozzánk lerakniuk.
Sokszor úgy éreztük, hogy a pályázók most Popper Péternek vallanak, vele beszélgetnek.
Többen most gondolták először végig, hogy miért is szoronganak. Érdekes volt látnunk,
ahogy a pályázók érzelmeiket szinte szemünk előtt fogalmazzák. Szemmel láthatóan
igény van ilyen jellegű kezdeményezésekre, mint a Spinoza ’Szorongás’-pályázata.


A Zsűri

Spinoza Színház
1074 Budapest Dob u. 15.
Tel: 413-7488
spinozahaz@spinozahaz.hu

Pénztár:
Hétköznaponként: 14-18 óráig, előadások napján a műsor kezdetéig
Hétvégén és ünnepnapokon: az előadások előtt egy órával

2014. szeptember 15., hétfő

Virtuális pánikterápia

Nem, nem, egyáltalán nem küldünk semmilyen energiát! Nem kell a kezünket sem a képernyőre tapasztani, sem kinyitni a csakránkat vagy auránkat. Ilyen módszereket nem alkalmaznak az Aaron Beck Intézet munkatársai. Pszichoterápiás kezelésük csupán annyiban virtuális, hogy nincs egy adott helyhez, rideg rendelőhöz kötve - és egyáltalán nem kell díványra feküdnie annak, aki szorongásaitól, félelmétől szeretne megszabadulni. A virtuális kezelés bárhol megtörténhet, leginkább persze a páciens által már feltérképezett problémás helyszíneken. A terapeuta helybe megy. Házhoz is, ha kell. Leghasznosabbak a terepgyakorlatok: álldigálni egy buszmegállóban, sétálni egy híd felé, sarokba ülni egy étteremben. Ami azelőtt halálos fenyegetésnek tűnt, az egy tapasztalt szakember társaságában megszelídülhet. A beérkező busz nem kelt pánikor, a híd felé közeledve elfelejtünk rettegni az összeomlás lehetőségétől, és az is kiderülhet, hogy a bejárattól nagyon messze, ráadásul az ajtónak háttal ülve sem ér minket bántódás a belvárosi étteremben. Aztán pedig irány a Műcsarnok vagy a Szépművészeti, az OSZK vagy egy új könyvesbolt, lehet kiállítás, koncert, könyvbemutató, előadásra kerülhet akár A három narancs szerelmese vagy szóba jöhet némi színpadi thriller (pszichodráma, hihi) - nincs már rettegés és elmarad a balítélet.

2014. július 2., szerda

A kognitív viselkedésterápia

A pszichoterápiás eljárások fejlődéstörténetében a pszichoanalízis részéleges lecsengése után alakult az az új áramlat, amely nem a kiismerhetetlen és feltárhatatlan tudatalattira, hanem ellenkezőleg, az emberi gondolkodás és érzelemvilág megismerhető jelenségeire alapozza kutatási eredményeit. Az emberi viselkedés kognitív megközelítésének az alapjait Aaron T. Beck fogalmazta meg az 1960-as években, egyszersmind ebben a megközelítésben látva a viselkedési zavarok gyógyításának a lehetőségét.

A kognitív pszichoterápia elméletéről szóló gondolatai szerint
a szorongásos betegségek kórképénél „nem az érzelmi zavar, nem a szorongás az elsődleges probléma, hanem azok a kognitív tartalmak (gondolatok, hiedelmek, emlékek, fantáziák), amelyek a szorongást indukálják”.
A kognitív szemléletre és az az emberi viselkedés klinikai tanulmányozására alapozva kerültek kidolgozásra azok a speciális technikák, amelyek megalapozták és egy azóta érvényességét és eredményességét igazolt új gyógymód, a kognitív viselkedésterápia kialakulását.

A kognitív módszereket alkalmazó pszichoterapeuták leginkább abban igyekeznek segíteni pácienseiknek, hogy felismerjék és megváltoztassák már rögzült hibás gondolkodási folyamataikat, azokat a torzult képzettársításaikat, amelyek mögött nincs reális összefüggés. Az első lépésben azoknak a gyakran visszatérő negatív automatikus gondolatoknak a felismerése zajlik közös munkával, melyek a legkülönbözőbb szituációkban megjelennek, és minduntalan negatív érzelmeket eredményeznek a téves társítások, gondolati és érzelmi összekapcsolódások miatt. Lényegében ezeket kell szétválasztani, az ok és az okozat között hamisan feltételezett kauzalitást kell felszámolni, lévén az a zavarokkal küzdő egyénnél az információfeldolgozásban keletkezett hiba, amely kognitív torzításokban nyilvánul meg. A terápia célja a torzított gondolatoknak, illetve az ezek mögött álló éves vélekedéseknek a felismerése és megváltoztatása, végső soron felszámolása.


2014. június 25., szerda

Kognitív pszichológia és az elsüllyedt hajó

Miután az ausztrál hatóságok hiába kutattak a II. világháborúban elpusztult hajó roncsai után, színre léptek a pszichológusok... Azt hinnénk, egy abszurd pszichodráma kezdődik így. De nem!

Az 1990-es esztendőkben Kim Kirsner, a kognitív pszichológia ismert kutatója a Nyugat-Ausztráliai Egyetemen valóban egy 1941-ben elsüllyesztett hajó, a Sydney nyomába eredt. Később csatlakozott hozzá kollégája, John Dunn is. A németek visszaemlékezéseit elemezve ütköztek abba a problémába, hogy vajon a visszaemlékezők - a túlélő német tengerészek - vajon igazat mondanak-e.

Barlett kísérlete és elmélete


A két tudós az analízisek végzése közben visszanyúlt  Frederick Bartlettnek az 1930-as években végzett ismert kísérleteihez, amelyek az emlékezet változását vizsgálták. A kutató ma már tananyagnak számító kísérleteiben pácienseinek egy indiánmesét mondott el. Ezt követően  azt vizsgálta, hogy a kísérlet alanyai hogyan idézik fel a történetet napokkal, hetekkel és egy hónappal később. A páciensek eleinte általában megfelelő mértékben emlékeztek a történet lényegére, de később kiegészítették, megváltoztatták a mesét; előfordult, hogy ellenkezőjükre fordították az abban elmondottakat.

Bartlett elméletet állított fel, mely szerint az emberek mentális sémákba rendezik a szerzett információkat; a séma rendszerezi és magába foglalja az egyén világról alkotott tudását. Amennyiben az új információ nem illeszkedik ebbe a már kialakult és megcsontosodott sémába, akkor torzítás történik részükről, amelynek során a személyek változtatnak, kihagynak vagy betoldanak egyes elemeket a történetbe, mégpedig olyanokat, amelyek a kultúrájukkal és tapasztalataikkal összhangban állnak - és ezzel a visszamondott történetet egyszersmind beleillesztik abba a mentális keretbe, amelyből eredetileg kilógott.

Az elmélet aktualizálása a tengerészek vallomásaira nézve


A két ausztrál pszichológus összevetette a hatvan esztendővel korábbi kísérlet alanyainak visszaemlékezését a túlélő német tengerészek általuk vizsgált vallomásaival. Statisztikát és grafikont készített a bartletti kísérlettel kapcsolatos emlékek változásairól és a német tengerészek verzióinak eltéréseiről. A két grafikon hasonlósága azt bizonyította, a németek nem hazudtak, csak eltérően emlékeztek a történtekre, mivel hozzáidomították az eseményeket saját mentális sémájukhoz.

A két pszichológus a vallomásokat elemezte és összeegyeztette az Indiai-óceán térképével, ezután megjelöltek egy lehetséges pontot, ahol szerintük a Dydneyt 1941-ben a németek elsüllyesztették.

Kincs, ami van


4 esztendő múltán David Mearns hivatásos kincsvadász saját technikájával és metódusával megtalálta és azonosította a Sydney maradványait. A kognitív pszichológia két jelese soha korábban nem alkalmazott módon és területen hasznosította tudását.

2014. május 13., kedd

Mit olvasna ki egy lélekbúbár?

Tágas és világos második lakásunkat nagyon szerettem, emlékezik hősöm. Bár eleinte húgommal alig tudtuk megszokni, hogy már nem olajfestékszagú egyetlen szobánkban alszunk valamennyien, nem ott, ahol a papa napközben aktokat festett nagy elszántsággal, hanem egy-egy külön szobát  kaptunk, mint ahogy apánknak is igazi műterme lett. Annyit vakoskodott régi hálószobánkban, hogy itt nem tudott betelni a világossággal, új ablakokat vágatott a tetőn, tejüveget tétetett beléjük, akárcsak az ajtóba; tobzódott a ragyogásban. Egyszer meglestem, amint csak áll a szoba közepén leeresztett karral, fejét felveti, hunyorogva néz a fénybe. Nem csukja be a szemét, akarja, hogy vakítsa a nagy fehérség. Aztán felfigyel a neszezésre, vagy nem is, talán a megváltozott fényviszonyokból érzékeli, azokból tudja, hogy résnyire tártam az ajtót, felém néz összecsippentett szemével, de nem lát, nem láthat engem, később kipróbáltam, leutánoztam különös szertartását, amikor nem volt odahaza, belopóztam műtermébe, én is belenéztem az égető világosságba, utána szinte megvakultam, csak foltok villództak a szemem előtt, különös alakú foltok; felismertem őket, semmi kétség: ezeket festette apám újabban, ezek fényeskednek friss vásznain; most, hogy felém fordul, most is ezek úsznak szeme előtt, aztán visszanyeri a látását, te vagy az, kisfiam?, nem szereti, ha zavarják munka közben, de hét miféle munka az, belenézni a fénybe, gondolom, várom, hogy kiküldjön, de váratlanul behív, felültet a pódiumra, megrémülök, hogy engem is le akar festeni, menekülnék, de csak a fényképezőgépét veszi elő, kattint egyet, aztán megengedi, hogy én is belenézzek a kukucskálóba.
    Máskor, ha hívatlanul benyitok hozzá, inkább csak rám reccsen, ajtót!, s én gyorsan visszahúzódom. Pedig nem zavarnám, gondolom, csak ülnék és nézném, ahogy fest. De ő pont ezt nem akarja. A húgom iskolában, én a délutáni váltásban tanulok, anyánk a piacon, ketten vagyunk otthon az apámmal, és én unatkozom. A leckém régen készen, barátaim nemigen vannak, az utcabeli fiúkat alig ismerem, nyelvüket rosszul beszélem, hadarásukból alig fogok fel valamit, vad játékaikat gyűlölöm. Mehetnék biciklizni, de nem szívesen cipelem le a harmadikról a bringát; pláne vissza.
    Egy ilyen délelőttön egyszer váratlanul remek ötletem támad. Benyitok a műterembe, és mielőtt apám kinyithatná a száját, illedelmes, de határozott hangon beszólok az ajtóból: én is festeni szeretnék. Apám kezében megáll az ecset.
    Ma sem tudom eldönteni, töpreng a hősöm, örült-e apám a bejelentésemnek. Meglehet, évek óta várt rá, talán azóta, hogy kisebb koromban megmakacsoltam magam, és ellenálltam tanítgatásának. De valószínűbbnek látszott, rég lemondott arról, művészt neveljen belőlem, és most csak bosszantottam azzal, hogy megzavarom munkájában. Nagyon lassan letette a pemzlit, megtörölte a kezét. Amikor megláttam, hogy az akvarellkészletet veszi elő, kétségbeesetten kezdtem tiltakozni. Olajjal akarok. Vászonra. Úgy, mint te. Megcsóválta a fejét. Nem lesz az úgy jó, mondta, hosszú annak a sora, fiam, míg idáig juthat az ember. De én hajthatatlan voltam. Mígnem végül elővett egy kisebb méretű, vakkeretre feszített vásznat. Leültetett a kanapéra, ölembe tette, odahúzta az asztalt, azzal kitámasztotta. Alapozd le, mondta szárazon és szakszerűen. Milyen színnel?, kérdeztem kissé megszeppenve. Hát te akarsz festeni!, volt kurta válasza.
    Nekem meg eszembe jutottak korábbi kínlódásaim az akvarellel, amikor még mindenáron meg akart tanítani az ecsetkezelésre. Állt a hátam mögött, ha valamit elrontottam, rám ripakodott, szinte dörrent a fülemben a hangja, én meg reszketve próbáltam elvárásainak megfelelni. Azok a régi vázlatok, ha meglennének, nemcsak tehetségtelenségemnek lennének hű bizonyítékai, a könnyek pöttyözte festékfoltokból egy jó lélekbúvár bizonyosan kiolvasná, hogy akkor már gyűlöltem apámat, noha azt hittem, csupán félek tőle.
    Most is inkább belátom, újra győzött, újra rám bizonyította a tehetségtelenségemet, ugyan miért akarna festeni az, aki még azt sem tudja eldönteni, milyen színnel alapozza le a vásznat. Felállok, kitántorgok apám fényes szentélyéből. Az ajtóból még hallom, amint a sarokba hajítja a vakkeretes vásznat.

2014. február 5., szerda

Játékterápia - asszociációs játék

Az utóbbi időben igen eredményesen működő ungvári csoportunk keretében külön játékterápiás részleg nyílt. A pszichodráma csoport tagjai asszociációs feladványokat fejtenek meg, ehhez szükség esetén segítséget is kapnak. A fejtörők sajátos képzettársításokat igényelnek, ezek maximálisan alkalmasak arra, hogy a pszichében rejtett összefüggéseket oldjanak fel a gátlás alól. Példának okáért idézzük az egyik feladványt:

Mely műcímre asszociálhatunk az alábbi szavakból?
DÓZSA
KORONA
HOLTAK
A megfejtés egy mű 4 szóból álló címe, ezek egyike névelő. A további háromra az itt megadottak sorrendjében következtethetünk.
 A képzettársításoknak nem feltétlenül kell közvetlen tartalmi összefüggésekre alapozódniuk.

A megfejtés:

A felkelő nap háza

Az asszociáció menete:
DÓZSA >> FELKELŐ
KORONA >> napkorona >> NAP
HOLTAK >>  holtak háza >> HÁZA
Részletesebb magyarázat: Dózsa György nyilvánvalóan a legismertebb magyar felkelő, a nap és a korona összefüggése is egyértelmű. A holtak háza több asszociációban is felmerülhetett, az irodalmiak közül kínálja magát Dosztojevszkij (Feljegyzések a holtak házából) és Joyce is: a Dublini emberek c. kötet egyik novellája A holtak, amely egy konkrét dublini házban játszódik. A Usher’s Island 15. szám alatti épület A holtak háza néven lett turisztikai nevezetesség; a James Joyce híd vezet hozzá.

Dr. Kállay O. Béla pszichiáter szerint egy-egy hasonló feladvány megfejtése felszabadító erővel hathat a peciensekre. A játékterápia eredményességét mutatja, hogy az egyik játékos a megfejtés örömét követően megtanult gitározni. Klinikailag még nem igazolt állítások szerint a játékos asszociációknak zsírégető és koleszterincsökkentős hatásuk is van, továbbá pedig fejlesztik a Tao és Seo Arvisurát Ungváron.