Pszichodráma csoportterápia. Pszichoterápia, traumaterápia, irodalom. x |
Ez a webhely a pszichodráma csoportok indulása és az irodalmi pszichoodráma-terápia keresőkifejezésekkel az első Google-oldalon szerepel. ÖN IS ÍGY TALÁLT RÁ! Az Ön terápiás vállalkozása számára előnyös lehet, ha itt hirdeti meg az aktuális pszichodráma-csoportok indulását. A saját honlapjukra mutató link növelheti oldaluk látogatottságát. Szakmai cikkek publikálásra is van lehetőség. Témáink között újabban a kognitív pánik elmélete és a viselkedésterápia is szerepel. Írjon: >levél küldése<

2012. május 5., szombat

Túl az eseményhatáron (a memóriazavarokról)

A Notre Dame Egyetem pszichológusai felfedezték, hogy egy szobába belépve a küszöbbel együtt egyfajta ”eseményhatárt” is átlépünk. A kutatók szerint ezeket a bizonyos mentális eseményhatárokat körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy regényben, vagy filmben a jelenetek közti váltást, melyek egy esemény végpontját, és egyben egy újabb esemény kezdőpontját jelölik. Egyik szobából a másikba lépve az agyunk lezárja az egyik jelenetet, és felkészül a következő eseménysorra, és ilyenkor bizony néha előfordul, hogy rövid időre kiesik egy memóriadarab az agyunkból, és elfelejtjük, hogy miért is mentünk abba a bizonyos szobába.

A kutatók szerint bizonyos csengőhangok, illetve a csipogó és berregő hangok szintén rövidzárlatot okozhatnak az agyunkban. Az evolúció során az ember csak az olyan hangok érzékeléséhez szokott hozzá, amelyek bizonyos energiaátvitelen alapulnak, mint például egy földre eső kődarab, vagy egy ütő és dob összeérintése. Ezeknek a hangoknak az eredetét az emberek többnyire be tudják azonosítani, míg a mesterséges csipogás és a berregés forrását nem, és a kutatók úgy vélik, hogy az átmeneti zavar miatt az ilyen hanghatások is emlékkieséseket okozhatnak.

A csipogó hangokhoz hasonlóan a fényképek nézegetéshez sem szokott hozzá az ember az evolúció során, állítják a Notre Dame kutatói, ugyanis tudat alatt egyszerűen nem vagyunk képesek elvonatkoztatni a képeken szereplő személyektől, vagy tárgyaktól. Egy korábbi kísérlet során bebizonyosodott, hogy az ember sokkal pontatlanabbul céloz darts nyilakkal, ha a céltáblára babákról, vagy közeli ismerőseikről készült fotókat függesztettek, mint amikor az ellenségeikről, vagy például Hitlerről készült fotókat tettek a helyükre, mivel az évmilliókig tartó gyakorlat hiányában az emberi agy képtelen elválasztani a látszatot a valóságtól.

A legtöbb ember érzett már olyat, mintha rezegne a zsebében a mobiltelefonja, de mikor előveszi, látja, hogy nem kapott üzenetet és nem is hívták. Ezek az úgynevezett fantomvibrációk is az agyban születnek, amikor az agy véletlenül téves következtetést von le a körülöttünk lévő kaotikus világból. Az agyba egyfolytában adatok érkeznek a külvilágból, miközben folyamatosan próbálja kiszűrni közülük a fontos információkat, de néha az agy téved, és bizonyos hangokat tévesen értelmez.